2. fejezet - Álomkép

Kész van a 2. fejezet is. Jó olvasást kívánok! Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Milyen volt? Hogy tetszett? Katherine. :)

Samuel Perry 

2011. július 31. - Vasárnap

New York

 Hajnali órákban egy sikítás ébresztett fel aminek következtében akkorát ugrottam, hogy az ágyról is majdnem lebukfenceztem. Először azt hittem, hogy az utcán sikított valaki, de aztán kiderült, hogy Olivia ijedt meg valamitől. Azonnal a szobájába siettem és belöktem az ajtót nehogy valami baj legyen. 

  – Olivia, minden... rendben? – Kérdezgettem tőle és az ágyhoz siettem. Félig ráültem és eltűrtem egy hajtincset majd egy másikat az arcából és két kezem közé fogtam azt. 

  –  Már... igen – mélyeket lélegzett és próbált megnyugodni. Már majdnem nyoma sem maradt annak az ijedt lánynak, aki itt az előbb a kezeivel hadonászva próbált ellökni magától. – Csak volt egy rémálmom – magyarázta. 

  –  Miféle rémálom? – Mintha meg sem hallotta volna, berontott a fürdőszobába és magára zárta az ajtót esélyt sem adva rá, hogy megvigasztaljam. 

 Próbáltam feltépni a fürdőajtó kilincsét, de nem akartam tönkretenni azt meg úgy éreztem, Olivia egy kis magányra vágyik, ezért inkább abbahagytam a szegény ajtó cibálását. 

  –  Ha kell valami, a konyhában leszek! – Rövidke pillanat után hallottam a választ. 

  –  Oké...

 A konyhában főztem egy kávét és szép lassan megittam azt. Sosem szerettem túl hamar meginni, ki akartam élvezni az ízét. Szerettem a reggeleket koffeinbevitellel tölteni. Miközben a kávés poharam szürcsöltem, megnéztem a mai újságot hátha van benne valami zaftos hír. Ma is csalódnom kellett ugyanis semmi figyelemfelkeltő információ, interjú vagy gyilkosság nem történt így hát nekiálltam reggelit készíteni. 

 Nem tudtam, Olivia miket kedvel vagy miket nem, de abban biztos voltam, hogy neki most minden újdonságnak számít így úgy határoztam, palacsintát készítek narancslével. Előkotortam a hűtőből a szükséges hozzávalókat és összedobtam egy igencsak ínycsiklandó reggelit. Már nem volt más dolgom, mint hogy megvárjam, amíg a szépséges hercegnő ideballag és leül a konyhapult elé. 

Olivia Shelley

2011. július 31. - Vasárnap. 

New York

 Még mindig a tükörképemet bámultam. Furcsának találtam magam és szörnyen megviselt az a rémálom amiből ma hajnalban ébredtem. A hasam korgott ugyan egy kicsit, de nem törődtem vele. Megvizsgáltam minden egyes négyzetcentit a testemen. Sápadtabbnak tűnhettem és egy kicsit mintha még fogytam is volna pár kilót. 

 Odanyúltam a tükör alatt lévő kis polchoz és egy hajkefével kifésültem a hajam, ami most vizesen hullott a vállamra. Hosszú egyenes hajamra mindig is büszke voltam, de most mintha az is meggyötört lenne. Betekertem egy fehér, puha anyagból készült kicsi ruhával a hajamat és magamra terítettem a köntösöm. A kilincs után nyúltam, de mikor hozzáértem megégette kicsit a kezem. 

 A szoba forogni kezdett és úgy éreztem itt helyben elájulok. A torkom kapart és levegőt is alig tudtam venni. A bőröm viszketett és égett egyszerre. A mellkasomat mintha ezernyi tűvel szurkálnák. Nem tudtam megkapaszkodni semmiben így a földre estem és éreztem a hideg köveket. Mintha én magam is megfagytam volna. A torkomon nem jöttek ki hangok, a szemem hol kiszáradt hol könnyek marták. 

 Nem tudtam, mi történik velem. Ilyen még nem történt meg ezelőtt. Imádkoztam, hogy minél előbb vége legyen ennek az egésznek. Egy hang szólalt meg a fülemnél és belesuttogta: "kiválasztott". A nyakam most még jobban égett. Mintha egy izzó vassal égetnének meg vagy mintha lenyeltem volna egy parazsat. Próbáltam felállni, de minden alkalommal visszaestem mindaddig amíg az összes energiám már el nem fogyott. Akkor ugyanis már nem láttam és nem is hallottam semmit sem a titokzatos hangon kívül, ami most azt hajtogatta: "aludj". 

 A szél enyhén a hajamba túrt. Világos volt még és én egy erdőben találtam magam ahol a falevelek már a földön hevertek barna, zöld, sárga és piros színekben. Előttem egy hatalmas fa állt, látszólag az égig ért. Szerettem volna közelebb menni, de egy fehér ruhás és vörös hajú nő megállított. 

  –  Ne ijedj meg Olivia! – Hangja ismerősnek tűnt. – Nem akarlak bántani. 

  –  Ki vagy te? – Lenyűgözött természetes szépségével. Egy angyalnak tűnt számomra. 

  –  Az most nem fontos. El kell mondanom neked, hogy nem az vagy akinek hiszed magad! Több vagy bárki másnál! – Mondandója félelmet keltett bennem. – Hatalmas feladat vár rád és fel kell készülnöd rá. Adok egy ajándékot ami segíthet neked célod elérésében, de ne mutasd meg senkinek se! 

 A nő közelebb intett magához. Lassan értem oda hozzá, ügyeltem rá, hogy a talpam ne sértse fel semmi sem. Mikor közvetlen a vörös hajú nő előtt voltam egy nyakláncot csúsztatott a kezembe amit egy titokzatos fény világított meg. A medálon egy nyíl volt egy kör alakú keretben. A két vége túlhaladt a körön. 

 Meg akartam köszönni, de addigra a nő már elillant és én is kezdtem magamhoz térni. 

 A földön ébredtem és fáztam egy kicsit. Féltem felállni hátha megint összeesek, de meg kellett próbálnom. Lassan négykézlábra vergődtem majd egy idő elteltével sikerült felállnom is. A tükörhöz sétáltam és leöblítettem az arcom. Mikor alaposabban végignéztem magamon egy nyaklánc volt a nyakamban. Pontosan ugyanaz a lánc volt, amit a nő adott nekem. Egy kicsit a bal oldalamon szintén a nyakamon egy jel volt a bőrömön. A színe barna volt, mint egy anyajegy csak éppen egy M betűt alkotott. Elborzadtam, megijedtem és inkább úgy döntöttem, hogy nem törődök semmivel, kimegyek a konyhába és elfelejtem ezt az egész álmot. 

 Amikor a konyhába értem finom illatok töltötték be a lakást. Az egyik ablak ugyan nyitva volt, de még így is éreztem az ínycsiklandó illatot és már meg is nyaltam ajkaim. Közelebb sétáltam a tányérhoz és kivettem belőle egy darabot. 

  –  Ennek mi a neve? 

  –  Palacsintának hívják. Ízlik? – Hevesen bólogattam és nem törődtem azzal, hogy Samuel a nyakamat bámulja. – Hol találtad azt? – Bökött a nyakláncom felé majd az M betűn is megakadt a szeme. 

  –  Nem tudom. Rosszul voltam és... – nem tudtam elmesélni a történetet. Nem azért, mert elment a hangom hanem azért, mert nem tudtam, hogyan is kéne előállnom azzal a mesével, hogy egy vörös hajú nővel voltam egy erdőben aki nekem adta ezt a medaliont és hozzá varázsolt egy M-et a nyakamra. 

 Ha már itt tartunk. Mit jelent az M? Miért hívott az a hang kiválasztottnak s ki volt az a nő? Mit akart tőlem? Mit jelent az, hogy több vagyok? Ezernyi kérdés rohamozta meg szinte egy másodperc alatt a fejemet. Már nem hallottam, hogy Sam szól-e hozzám vagy sem. Már nem is érdekelt csak a kérdésekre próbáltam megkeresni a választ. Hol kutathatnék? Hol találhatnám meg azt, amit keresek?