Az emlékek sosem halnak meg. Ez a mondat erre a fejezetre is igaznak mondható. Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam hozni, de ahogy azt már írtam, közbejött pár dolog. De most bepótolom! Kíváncsi is vagyok, nektek ki a kedvencetek. Olivia, William vagy Samuel?
1511. július 30. - Hétfő
A hétfő reggelek mindig ugyanúgy teltek. Reggel felkeltem, elintéztem a reggeli teendőket, amiket sajnos nem hagyhattam ki és jártam az utakat s teljesítettem a járókelők kívánságait, amikért cserében valami értékes holmit kértem. Egészen eddig így teltek a reggelek, most azonban ez változni fog. Hogy miért is? Mert már csak egy nap maradt és kíváncsi vagyok, mi lesz a hercegnő első lépése.
Tudtam, hogy tegnap milyen beszédet mondott. Nyomon követem az eseményeket, kíváncsi vagyok a végkifejletre. Képes lesz vajon a király és a lánya fejet hajtani vagy esetleg minden úgy lesz, ahogy eddig? Nem hittem, hogy a jóképű és az állítólag jó hírben álló hercegünk ilyen ijedős lesz, de ha megadja nekem, amire a legjobban vágyok, nem mondhatok ellent neki, ugye?
Az asztalnál ültem és csak bámultam ki a fejemből. Az járt az eszembe, mennyire emlékeztet Olivia hercegnő egy régi személyre, akit szerettem, de nem lehetett az enyém. Valószínűleg ez az oka annak, hogy meg akarom kapni, hogy mindent megtennék azért, hogy végre az enyém lehessen. Vajon tudna szeretni annak ellenére is ami vagyok?
Képtelenségnek tartom. Olyan dolgokat tettem életemben, amiktől egy ember elborzadna és egészen biztos vagyok benne, ha ezt elmondom neki, azzal kiölöm belőle azt a kis jóindulatot is, amit azon az éjszakán mutatott irántam. Ahogy ismerem magam még sok rossz dolgot fogok elkövetni a saját érdekemben is, amire később nem leszek büszke. Olyanokat, amiket senki más elképzelni sem bír, de nem tudok mást tenni. Egyszerűen ez a feladatom.
Megráztam a fejem és elkészítettem az egyik legerősebb bájitalt, amit csak ismertem. Ez nem csak csodaszerekből állt, ezért volt olyan nehéz. Ehhez nem mindenki érthet és nem mindenki készítheti el. Nagy odafigyelést igényel. Tudom, hogy nekem sikerülni fog.
Megdörzsöltem az orrom és nekiláttam elkészíteni a főzetet. Irritálta kicsit a szaga az orrom és a szemem is kiszáradt tőle, miközben a gőz fölé hajoltam, de nem kellett soká várnom, amíg elkészült. Ez volt az egyik előnye. Majd miután már mindennel végeztem egy kicsit lazítottam. Nem gondoltam többé erre a helyre, Olivia arcára, ahogy elcsúszik és ahogy elkapom. Az még nagyobb bűntudatot keltett volna bennem.
Olivia Shelley
1511. július 30. - Hétfő
Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Olyan volt, mintha fejbe vertek volna. Szinte mintha saját életre kelt volna a fájdalom. Próbáltam egy fejmasszírozással megoldani a helyzetet, de az csak még többet ártott, mint használt. Az ujjamra néztem. A gyűrű az ujjamon volt. Úgy tekeredett az ujjamra két inda, mintha kígyók lettek volna.
Megráztam a fejem és felálltam. Odabotorkáltam a tükrömhöz és vizsgálgatni kezdtem magam. Úgy éreztem, mintha valami változott volna rajtam pedig a tükörben ugyanazt a lányt láttam viszont, akit mindig is. Kibontottam a hajamból a kócokat és szóltam Jasmin-nek, hogy jöjjön be, segítsen felöltözni. Öltözködés közben egy összehajtogatott papírdarabot találtam az asztalon, ami nem messze volt az ágyamtól. William a következőket írta le a levélbe:
Drága Olivia!
Tudom, hogy most biztosan mérges leszel rám. Hogy ki fogsz akadni és hogy talán még magadat is hibáztatod majd a történtek miatt. Tudom, milyen vagy és tudom, hogy ebből sosem gyógyulsz ki.
Pár nappal ezelőtt, mikor az a varázsló megjelent a templomban, úgy éreztem, ki kell állnom melletted, hogy te vagy az a személy, akivel le tudom élni az életemet. Szép vagy és okos, ezért kérem, hogy érts meg engem! Azt, amit tettem, csakis apám miatt tettem. Nem akarom, hogy ő egyedül maradjon vagy ami még rosszabb, őt is elérje az átok. Tudom, hogy nem a te hibád volt.
Reggel, mikor felébredsz már nem leszek melletted. Sajnálom, de nem tudok így élni.
William
Először azt hittem, hogy ez valamiféle tréfa lesz. Hogy ez egy átverés, hogy ezt csak azért találták ki, hogy engem megijesszenek, hogy engem és a családomat tönkretegyék, ami mellesleg sikerült is, de alaposabban is tanulmányoztam a kéziratot és ezt tényleg Will írta, akivel oly sokszor sétáltunk, akivel oly sok szép emlékem van és akinek elvileg mellettem kéne állnia és támogatnia kéne.
A szoba forogni kezdett. Alig bírtam megkapaszkodni az egyik székben, ami az asztal mellett foglalt helyet. Jasmin ugyan mindenkinek szólt, akit talált, de nem reménykedtem benne, hogy időben ideérnek. El kellett volna jutnom az ágyig, de a lábaim nem akartak engedelmeskedni. A kezem már alig bírt megtartani. A pánik is eluralkodott rajtam és a következő percben a világ fekete-fehér színekben pompázott majd minden eltűnt a szemem elől.
Nem láttam és nem hallottam semmit. Nem tudtam, ki fog majd az ágyra emelni vagy hogy mikor fog az ágyra emelni. A talaj kicsúszott a lábam alól és az idő mintha megfagyott volna. Légzésem lelassult és éreztem, hogy a szívem is lassulni kezd. Megijedtem. Próbáltam kitörni ebből a sötétségből, de nem ment. Teljesen elvesztem.
Samuel minden fejezettel egyre érdekesebb, de egyszerre bonyolultabb is számomra. Továbbra is az a meglátásom, hogy nem rossz "ember", vannak érzései, csak erről mintha néha ő maga is megfeledkezne.
VálaszTörlésA fejezet eleje kicsit zavaros volt számomra. Az a feladata, hogy teljesítse a járókelők kívánságait? Ez kicsit fura... valahogy nem tudom összeegyeztetni a félelmetes, álmot bocsátok az egész királyságra, mert az uralkodó valamit nem úgy csinált, ahogy én akartam. Ami csak most jut eszembe, mi is pontosan...? Olivia esküvőjén jelent meg... esetleg az volt az egyezségben, hogy a varázsló hatalmat ad a királynak, aki cserébe neki adja a lányát? Logikus lépés lenne.
Érdekes, hogy Samuel azért vonzódik Oliviához, mert hasonlít a régi szerelmére, és ezért akarja megkaparintani. Hiszen ha megszerzi, akkor se lenne boldogabb, mert a lány hiába hasonlít, nem az ő szerelme.
Will lépése nem lepett meg, számítottam rá, hogy valami ilyesmivel fog jönni. Rá vall, hogy levelet ír ahelyett, hogy személyesen mondana el mindent. Gyáva dolog.
Az utána következő rész nem teljesen világos számomra. Miért lett rosszul a lány? Az azért túlzás lenne, hogy azért, mert a férje elhagyta. Tombolás, sírógörcs, dühroham oké, de hogy el is ájuljon? Az azért fura. Vagy a varázsló csinált vele valamit? Megmérgezte esetleg? Már elkezdett hatni az átok? Hm... kicsit bizonytalan vagyok most, sok kérdés merült fel bennem, de ez is csak arra ösztönöz, hogy minél jobban várjam a következő fejezetet.
Sam-et ilyenre akartam. Tulajdonképpen nem olyan rossz ő, mint amilyennek mutatja magát, de nem is az a túlságosan jó.
TörlésA feladata az, hogy "szerződéseket" kössön. Vannak köztük ártalmatlanok, de olyanok is, amik veszélyesek és abban is igazad van, hogy egy kicsit furán írtam meg. Egy kicsit másképp szerettem volna. Azt is eltaláltad, hogy a király a lányát a varázslónak ajánlotta fel csakhogy mással házasodott meg a lány.
William olyan amilyen, megváltoztatni nem lehet és ő sem akar megváltozni.
Igazából nem a levél miatt lett rosszul, de azt, hogy mi történt pontosan, még nem szeretném elmondani. Ez a későbbi részekből kiderül majd. :)